Medicamentsen-ligne vous propose les traitements dont vous avez besoin afin de prendre soin de votre santé sexuelle. Avec plus de 5 ans d'expérience et plus de 90.000 clients francophones, nous étions la première clinique fournissant du acheter levitra original en France à vente en ligne et le premier vendeur en ligne de Kamagra dans le monde. Pourquoi prendre des risques si vous pouvez être sûr avec Medicamentsen-ligne - Le service auquel vous pouvez faire confiance.

Promino11-1-beliv_promino10-2-beliv.qxd

JOGGAL A DEMOKRÁCIÁÉRT EURÓPAI BIZOTTSÁG(VELENCEI BIZOTTSÁG) ÁLLÁSFOGLALÁS A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMNYELVTÖRVÉNYÉRŐL* SERGIO BARTOLE ÚR (PÓTTAG, OLASZORSZÁG), JAN VELAERSÚR (TAG, BELGIUM), BEN VERMEULEN ÚR (PÓTTAG,HOLLANDIA) VÉLEMÉNYÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL Strasbourg, 2010. október 21.
555/2009. sz. állásfoglalásCDL-AD(2010)035Eredeti: angol I. BevezetésII. HáttérIII. Az állásfoglalás tárgya A. Az államnyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról IV. Az államnyelvtörvény célja és a nemzeti kisebbségek jogainak védelmeV. Részletes megjegyzések A. Az államnyelv a hivatalos érintkezésben (3. cikk 1., 2. és 5. bekezdés)B. Az államnyelv és a vallás (3. cikk 3. bekezdés)C. Az államnyelv az oktatásban (4. cikk)D. Az államnyelv a közéleti érintkezés egyes területein (5. cikk) a) Rádiós és televíziós szolgáltatások sugárzásab) Az államnyelv használata a kulturális életbenc) Az államnyelv használata emlékműveken E. Az államnyelv a hadseregben, a fegyveres testületekben és a tűzoltó- F. Az államnyelv a bírósági, a közigazgatási és a bűnüldöző szervek előt- * Az állásfoglalást a Velencei Bizottság 84. plenáris ülésén fogadta el (Velence, 2010.
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről G. Az államnyelv a közéleti érintkezés más területein (8. cikk) a) Fogyasztóvédelemb) Foglalkoztatásc) Egyesületek és vállalatok H. Egészségügyi és szociális ellátásI. SzerződésekJ. Magánszemélyek nyilvánosság előtti érintkezéseK. Ellenőrzés és bírságok (9. és 9a. cikk) 1. 2009. szeptember 25-én a Szlovák Köztársaság hatóságai azzal a kérésselfordultak a Velencei Bizottsághoz, hogy a Szlovák Köztársaság államnyelvé-ről szóló 270/1995. sz. törvény 2009-ben elfogadott módosításairól készítsenállásfoglalást (CDL(2010)076, a továbbiakban „államnyelvtörvény”).
2. A Bizottság ezt követően Sergio Bartole, Ben Vermeulen és Jan Velaers részvételével munkacsoportot állított fel.
3. 2010 januárjában a munkacsoport – a Velencei Bizottság titkársági mun- katársa, Simona Granata-Menghini kisasszony kíséretében – a Szlovák Köz -társaságban találkozott a hatóságok, valamint az országban élő kisebbségekképviselőivel. Az ez alkalomból lezajlott eredményes megbeszélésekért aVelencei Bizottság mindnyájuknak szeretné kifejezni háláját.
4. A látogatást követően a munkacsoport kérdéseket intézett a szlovák hatóságokhoz, melyektől a jogi és ténybeli helyzet jobb megértését, illetve avizsgálat tárgyává tett módosítások tisztázását várta. A szlovák kulturális,illetve oktatási minisztérium a kérdésekre adott válaszait 2010 márciusábannyújtotta be (lásd a CDL(2010)078 és CDL(2010)079 sz. dokumentumokat).
5. Jelen állásfoglalás elkészítése során a munkacsoport konzultált a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságával, továbbá aRegionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egy szakértőjével is(CDL(2010)079).
6. Jelen állásfoglalást a Velencei Bizottság 84. plenáris ülésén fogadta el 7. A Szlovák Köztársaság többnyelvű ország, ahol a lakosság nagy többségeszlovák. A legutóbbi, 2001-ben lefolytatott népszámlálás szerint az ország- ban élnek különböző kisebbségi csoportok is, melyek közül a legnagyobb amagyar (520 528 – 9,7%). Őket a romák (89 920 – 1,7%), a csehek (44 620 –0,8%), a ruténok (24 201 – 0,4%), az ukránok (10 814 – 0,2%) és a németek(5405 – 0,1%) követik.
8. A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 6. cikke szerint: „(1) A Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv az államnyelv.
(2) Az államnyelvtől eltérő más nyelveknek a hivatalos érintkezésben való használatát törvény szabályozza.” 9. A Szlovák Köztársaság ratifikálta azokat a nemzetközi emberi jogi egyez- ményeket, melyek tiltják a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetést,1 és védika kisebbségi jogokat (lásd mindenekelőtt a Polgári és Politikai JogokNemzetközi Egyezségokmányának (PPJNE) 27. cikkét,2 a Nemzeti Ki sebbségekVé delméről Szóló Keretegyezményt, valamint a Regionális vagy KisebbségiNyelvek Európai Chartáját). A megerősített nemzetközi szerződések előnytélveznek a belső jogszabályokkal szemben (az alkotmány 7. cikke). A Szlo vákKöztársaságnak a nemzeti kisebbségek nyelvi jogai védelmével kapcsolatosnemzetközi kötelezettségei végrehajtását az Európa Tanács speciális ellenőrzőtestületei felügyelik – a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keret egyezmény Tanácsadó Bizottsága3 (a továbbiakban: Tanácsadó Bizott Keretegyezmény), a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának(a Charta) Szakértői Bizottsága,4 a Rasszizmus és Intolerancia Elleni EurópaiBizottság (ECRI)5 és az Emberi Jogok Európai Biztosa,6 – aminek eredménye-ként az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlásokat foga dott el.7 10. A kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek végre- hajtását az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európai Unió (EU)8 ésaz Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) speciális ellen-őrző testületei, mindenekelőtt az utóbbi égisze alatt működő NemzetiKisebbségi Főbiztos is felügyeli. Az „államnyelvtörvény” módosításairól azEBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosa 2009. július 22-én állásfoglalást,9 majd2010. január 4-én A módosított államnyelvtörvény végrehajtásának elveirőlnyilatkozatot10 tett közzé.
11. A Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvényt első változatá- ban 1995-ben fogadták el (270/1995. sz. törvény), a későbbiekben pedig 1999-ben, majd 2009-ben módosították (ez utóbbi módosítások képezik a vizsgálattárgyát).
12. A szlovák törvényhozás 1999. július 10-én fogadta el a Nemzeti ki - sebbségek nyelveinek használatáról szóló törvényt (184/1999. sz. törvény),amely a kisebbségi nyelvek használatának szabályait rögzíti azokon a tele-püléseken, ahol a lakosság legalább 20%-a a kisebbséghez tartozik. Több mástörvény speciális rendelkezése is biztosítja a nyelvi jogokat.11 13. 2009. december 16-án a kormány határozatot fogadott el, amelyben lefektette a Szlovák Köztársaság Kormányának elveit a Szlovák Köztársaság A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről Nemzeti Tanácsa 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szólótörvényének végrehajtásáról (a továbbiakban „Elvek”-ként hivatkozunk rá,CDL(2010)075).
A. Az államnyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény kapcsolata14. Jelen állásfoglalásban a Velencei Bizottság nem vizsgálta a Szlovák Köz -társaságban élő kisebbségek általános helyzetét nyelvi jogaik védelme szem-pontjából. A Velencei Bizottság mandátuma nem terjedt ki a Nemzeti Ki -sebb ségek Védelméről Szóló Keretegyezmény vagy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája végrehajtásának valamennyi aspektu-sára. Az állásfoglalás az államnyelvtörvény rendelkezéseire korlátozódik.
Más jogszabályok – mint például a nemzeti kisebbségi nyelvek használatárólszóló törvény – rendelkezéseit csak annyiban vette figyelembe, amennyibenszükséges az államnyelvtörvény hatályának jobb megértése szempontjából,vagy amennyiben azokra az államnyelvtörvény közvetve vagy közvetlenülhatással van.
15. Az államnyelvtörvény 1. cikk (4) bekezdése általános érvénnyel hatá- rozza meg e törvény és a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló tör-vény viszonyát. E szerint: „Amennyiben jelen törvény [az államnyelvtörvény]nem rendelkezik másként, a nemzeti* kisebbségek és etnikai csoportok nyelvei-nek használatára külön jogszabályok vonatkoznak.” 16. Az „Elvek” szerint ezzel szemben: „Minden olyan, eddig elfogadott törvény, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatát,különösen a 318/2009 T.t. sz. törvénnyel egységes szerkezetbe foglalt184/1999 T.t. sz., a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény,az államnyelvtörvényhez való viszonyában különös helyzetben van (lex spe-cialis derogat generali), amennyiben az államnyelvtörvény az előbb említett törvé-nyek ezen helyzetét elismeri.”12 17. A Velencei Bizottság sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a két törvény közötti viszonyt nem határozták meg kevésbé kétértelműen és ellentmondá-sosan. A lex specialis derogat lege generali elve mint olyan nem szabályozza azállamnyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló tör-vény valamennyi aspektusát. Éppen ellenkezőleg, valahányszor ellentmon-dás mutatkozik egyfelől a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló *A törvény hivatalos fordítása többnyire a „nemzetiségi kisebbség” kifejezést használja.
A fordításban azonban a magyarban bevett és elterjedt „nemzeti kisebbség” fogalmathasználom. (A ford.) törvény és másfelől az államnyelvtörvény között, úgy tűnik, hogy az utóbbiélvez elsőbbséget.
18. Ebben az összefüggésben a Velencei Bizottság örömmel fogadná, ha a szlovák hatóságok a kisebbségi jogok szlovák köztársaságbeli védelme terénátfogó, holisztikus megközelítést alkalmaznának, ahogyan azt az EBESZNemzeti Kisebbségi Főbiztosa is javasolta.
19. Annak érdekében, hogy az államnyelvtörvénynek a nemzeti kisebbsé- gekhez tartozó személyek nyelvi jogaira gyakorolt hatását felmérhesse, aVelencei Bizottságnak meg kell vizsgálnia e törvény egyes rendelkezéseit.
A rendelkezések három típusa különíthető el.
20. Először is, az államnyelvtörvény több rendelkezése kifejezetten meg- erősíti a nemzeti kisebbségekre vonatkozó speciális szabályokat: 3. cikk (1) bekezdés: „ez [a rendelkezés] nem érinti a nemzeti kisebb-ségek külön jogszabály szerinti nyelvhasználatát a hivatalos érintke-zéskor”.133. cikk (3)(b)* bekezdés: „államnyelven adják ki a hivatalos iratokat,kivéve azon iskolák által kiadott bizonyítványokat, melyekben a neve-lés és oktatás nemzeti kisebbségi nyelven vagy idegen nyelvenfolyik”.143. cikk (4) bekezdés: „a szervek és jogi személyek az összes informáci-ós rendszerben is kötelesek az államnyelvet használni; más nyelvet ishasználhatnak, ha erről külön jogszabály rendelkezik”.153. cikk (5) bekezdés: „A természetes és jogi személyek az 1. bekezdés-ben feltüntetett szervekkel és jogi személyekkel16 való hivatalos kap-csolattartás során az államnyelvet használják, amennyiben jelen tör-vény, külön jogszabály vagy a törvény által meghatározott módonkihirdetett nemzetközi szerződés nem rendelkezik másként.”173a. cikk: „a települések és utcák elnevezéseit, valamint az egyéb helyiföldrajzi megjelöléseket a nemzeti kisebbségek nyelvén külön jogsza-bály rendezi”.184. cikk (1) bekezdés: „Az államnyelvtől eltérő nyelv külön jogszabály-ban meghatározott mértékben oktatási és vizsgáztatási nyelv.”194. cikk (4) bekezdés: „A nevelési-oktatási tevékenység során használttankönyveket és tanszövegeket államnyelven adják ki, kivéve a nem-zeti kisebbségek nyelvének oktatására használt tankönyveket és tan-szövegeket. Ezek kiadását és használatát külön jogszabályok rende-zik.”205. cikk (4) bekezdés: „Amennyiben külön jogszabály nem rendelkezikmásként, az államnyelv használandó a) a periodikus nyomtatott sajtó- * Helyesen: 3. cikk (3)(a) bekezdés (a Ford.).
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről ban vagy az ügynökségi hírszolgálatban21 vagy b) a nem periodikuspublikációkban.”225. cikk (7) bekezdés: „Az emlékművek[, síremlékek] és emléktáblákfeliratait államnyelven tüntetik fel. […] Ezen rendelkezés nem vonat-kozik a külön törvény szerinti védelem alá eső emlékműveken, sírem-lékeken és emléktáblákon található történelmi feliratokra.”237. cikk (2) bekezdés: „E rendelkezés [az államnyelv bírósági eljárások-ban, közigazgatási eljárásokban és bűnüldöző szervek előtti eljárások-ban való használatáról] [nem érinti] a nemzeti kisebbségekhez és etni-kai csoportokhoz tartozó személyek jogait vagy az államnyelvet nemismerő személyeknek a külön jogszabályból eredő jogait.”24 21. Amennyiben e speciális rendelkezéseket az államnyelvtörvény csak megerősíti, és nem módosítja azokat, a jelen állásfoglalás nem foglalkozikvelük. Az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi normáknak való meg-felelésével kapcsolatban a Bizottság az Európa Tanács, az EBESZ, az EU és azENSZ fentiekben már említett felügyelő testületeinek állásfoglalásaira hivat-kozik.
22. Másodszor, az államnyelvtörvény több rendelkezése a kisebbségi nyelvek érdekében bevezetett változtatások révén kiszélesíti a nemzeti ki -sebbségek védelmét.
23. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által A nyelvtörvény és a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai címmel 2009augusztusában készített kommentár ráirányítja a figyelmet a kisebbséginyelvhasználati garanciák terén megvalósuló előrelépésre. E dokumentumszerint: „Az államnyelvtörvény módosítása kétségtelenül kiterjeszti másnyelvek használatának lehetőségeit mindazokon a területeken, amelyeken akorábbi törvény nem rendelkezett erről, például a munkaszerződések, apénzügyi és technikai dokumentációk, a társulások, egyesületek, politikaipártok, politikai mozgalmak és kereskedelmi vállalatok alapszabályainakszövegezésénél, a nemzetközi szabványoknak a Szlovák Szabványok rend-szerébe való átültetésénél, az élő rádió- és televízióadások terén, az eredetinyelvű színházi előadások esetében, vagy az idegen nyelvű oktatási rendez-vényeken. Egy másik változtatás eltörli az államnyelv ismeretének követel-ményét az állami szervekben, állami szervezetekben, területi önkormányza-ti szervekben és a törvény alapján felállított szervekben való foglalkoztatás-nál.”25 A dokumentum kifejezetten hangsúlyozza a kisebbségi nyelvek érde-kében megvalósuló változásokat a rádió- és televízióadások terén.
24. A Velencei Bizottság üdvözli a kisebbségi jogok védelmét szolgáló 25. Végezetül, vannak olyan rendelkezések, amelyek a nemzeti kisebbsé- gek meglévő nyelvi jogainak gyakorlását e jogok korlátozása révén, vagy azállamnyelv súlyos tehertételt jelentő alkalmazásának a nemzeti kisebbségek tagjai számára kötelezővé tételével befolyásolja. A Velencei Bizottság – állás-foglalásának Részletes megjegyzések című V. részében – fogja vizsgálni ezeketa rendelkezéseket, melyek kérdésesek a nemzetközi emberi jogi és kisebb-ségvédelmi normáknak való megfelelőségük szempontjából.
B. Az államnyelvtörvény és az Elvek26. Az államnyelvtörvény vizsgálata során a Velencei Bizottság figyelembevette a Szlovák Köztársaság Kormányának az államnyelvtörvény végrehajtá-sáról kiadott Elveit is. Ezen Elveket a szlovák kormány a szlovák alkotmány119. cikk (i) bekezdésével összhangban tette közzé, amely szerint: „A kormánytestületként határoz … (i) a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben”.
27. Az Elvek kinyilvánított célja „a Nemzeti Tanács államnyelvtörvényé- ben foglalt rendelkezések értelmezésének egységesítése”. Szemben azzal,amit e dokumentum címe sugall, nem kizárólag általános és alapvető Elve -ket tartalmaz, melyeket a törvény értelmezése során érvényesíteni kell,hanem a törvény hatályát korlátozó meghatározásokat és újabb szabályokatis, valamint a törvény kormány általi végrehajtása során alkalmazandó na -gyon pontos irányelveket is.
28. Az Elvek jogi státusa meglehetősen komplex. Tekintetbe véve, hogy egy törvény hiteles értelmezését kizárólag a törvényhozó adhatja meg, edokumentum nem tekinthető az államnyelvtörvény hiteles értelmezésének,s mint ilyen, nem bír jogi kötőerővel. Nem több, mint a kormány határozata,amely mindaddig kötelező a neki alárendelt köztisztviselőkre, amíg azt akormány fenntartja; a kormány azonban vissza is vonhatja azt. Még a követ-kező kormányokat sem köti szükségképpen, amelyek tetszésük szerint meg-változtathatják vagy visszavonhatják azt. A hatóságok tájékoztatása szerintaz Elvekben foglaltak az államnyelvtörvény alkalmazása során a bíróságokatnem kötik. Az Elvek jelentőségét mégsem szabad alábecsülni, hiszen azállamnyelvtörvény alkalmazása során maga a kormány és más, neki aláren-delt állami hatóságok valóban végrehajtják majd ezen elveket.
29. A szlovák hatóságok ezen túlmenően azt állítják, hogy amennyiben a szlovák állampolgárok a bírósági eljárásokban hivatkoznak ezekre az Elvek -re, a bírók – a „jóhiszeműség” elvére támaszkodva – jogalkalmazásukbanérvényt szereznek majd ezen elveknek.
30. A Velencei Bizottság üdvözli a szlovák kormánynak az államnyelv- törvény értelmezése érdekében tett erőfeszítéseit. Kétségtelen ugyanis, hogyszámos kérdés adódik e törvény pontatlan vagy elégtelen meghatározásokatalkalmazó rendelkezéseiből.
31. Annak ellenére, hogy az Elvek nagyon fontosak az államnyelvtörvény alkalmazása szempontjából, a Velencei Bizottság hangsúlyozza, hogy ezekaz elvek önmagukban nem orvosolják a kiszámíthatóság, a jogbiztonság ésaz érvényesíthetőség államnyelvtörvény által előidézett problémáit. A Ve - A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről lencei Bizottság általános véleménye az, hogy az Elvek főbb rendelkezéseit,mindenekelőtt azokat, melyek az államnyelvtörvény rendelkezéseit befolyá-solják vagy módosítják, a parlamentnek kellene elfogadnia és később tör-vénybe iktatnia.
32. Az alábbiakban a Velencei Bizottság először megjegyzéseket kíván fűzni az államnyelvtörvény szövegéhez. Amennyiben a szöveg olvasásasorán előálló problémák az Elvekben javasolt értelmezéssel vagy alkalma-zással megoldhatók, a Bizottság felhívja majd erre a figyelmet. Szükség ese-tén, a jogbiztonság erősítése végett a Bizottság javasolni fogja ezen elveknémelyikének magába a törvénybe való átültetését.
IV. Az államnyelvtörvény célja és a nemzeti kisebbségek jogainak védelme 33. Az Elvek megfogalmazása szerint „az államnyelvtörvény legitim célja azállamnyelv [használatának] védelme és támogatása a hivatalos érintkezés-ben, illetve a Szlovák Köztársaság államnyelvet használó állampolgárai azonjogának védelme, hogy korlátozások nélkül ismerhessenek meg és közölhes-senek információkat az államnyelven”. Az államnyelvtörvény célja, hogy„biztosítsa Szlovákiában a közéletben az államnyelven történő érintkezéslehetőségét, illetve a kisebbségi nyelvet nem ismerő személyekkel szembenihátrányos megkülönböztetés elkerülését”.26 34. A Velencei Bizottság már a legelején szükségesnek tartja megemlíteni, hogy az európai államokban meglehetősen elterjedt a nyelv alkotmányosszabályozása. Az Európa Tanács harminchat tagállama, köztük a SzlovákKöztársaság is így tesz, és csak tíz olyan tagállam van, amely mind ez ideigtartózkodott ettől.27 35. Az esetek többségében az alkotmány meghatározza a nemzeti (vagy hivatalos) nyelvet vagy nyelveket. Egyes esetekben az alkotmány csak meg-említi a kisebbségi nyelveket,28 vagy a törvényhozásra bízza a nemzeti (hiva-talos) nyelv meghatározását.29 36. Igen gyakran egy ország függetlenné válása szolgáltat alapot a nyelv- vel kapcsolatos rendelkezés alkotmányba foglalására. E rendelkezés eztkövetően a nemzeti identitás és egység biztosítékaként jelenik meg.30 A nem-zeti nyelv fenntartása alkotmányos értékké válik.31 Bizonyos esetekben anemzeti nyelvet az egység szimbólumának tekintik.32 37. A nyelvi rendelkezések alkotmányba foglalásának másik indoka lehet az állam és a társadalom két- vagy többnyelvű jellegének és az egyensúlyfenntartásának tükröztetése és védelme.33 38. Végül, a nyelvvel kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseket indokol- hatja a kisebbségek védelme és/vagy a kisebbségi nyelvek értékének elisme-rése.34 39. Szlovákia esetében az alkotmány nem garantálja a nyelvhasználat mint olyan szabadságát. A hivatalos államnyelvtől eltérő nyelvek szabályo-zását a törvényhozásra hagyja (lásd fent a 8. bekezdést).
40. Ezen összehasonlítást alapul véve a Velencei Bizottság szeretné alá- húzni, hogy az állami hatóságoknak minden felhatalmazásuk megvan ahivatalos nyelv ismeretének és használatának előmozdítására és védelménekbiztosítására,35 bár jellemzőbb, hogy az államok a kisebbségi nyelvek hasz-nálatát szabályozzák és részesítik védelemben.
41. Először is, a hivatalos nyelv védelme és támogatása a közrend fenn- tartására irányuló igényeket elégítheti ki, tekintve, hogy az állami hatóságokszámára az államnyelv teszi lehetővé a hivatalos érintkezésben való részvé-telt és a hivatalos iratokhoz való hozzáférést, melyek elengedhetetlenek köz-feladataik ellátása során.
42. Az államnyelv védelme különleges jelentőséget nyer egy újonnan létre- jött államban, amelyben – mint a Szlovák Köztársaság esetében is – a nyelvikisebbségek az állampolgárok magas arányát képviselik. Az államnyelv támo-gatása jelent biztosítékot az állami közösség identitásának fejlődéséhez, és biz-tosítja a lakosság egyes csoportjai közötti és az azokon belüli kölcsönös érintke-zést. A hivatalos nyelv egész ország területén történő használatának lehetőségerévén biztosítható, hogy alapvető jogaik élvezete során az állampolgárokkalszemben ne legyen hátrányos megkülönböztetés alkalmazható azokon a terü-leteken, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek többséget alkotnak.36 43. A hivatalos nyelv ismerete ezenfelül a nemzeti kisebbségekhez tarto- zó személyek nézőpontjából is fontos. Ahogyan azt a Keretegyezményhezfűzött Magyarázó jelentés elismeri (a 14. cikk 3. bekezdéséről szóló kom-mentár): „a hivatalos nyelv ismerete a társadalmi kohézió és integráció egyiktényezője”.37 A Tanácsadó Bizottság elismerte azt is, hogy az államnyelvvédelme legitim cél.38 44. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának pream- buluma kiemeli, hogy „a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme éstámogatása nem történhet a hivatalos nyelvek és azok megtanulása szüksé-gességének a hátrányára”, továbbá hogy ezt „a nemzeti szuverenitás és aterületi integritás keretei között” kell megvalósítani.
45. Az állam hivatalos nyelvének ismeretét előmozdító szabályozást a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon legitim közérdeke ismagyarázza, hogy ne legyenek azon földrajzi területek közé beszorítva, ahola szóban forgó kisebbségi nyelvet beszélik. Annak valós lehetősége, hogy azállam területén bárhova el lehessen jutni, és bárhol le lehessen telepedni, azegyén szakmai és személyes előmenetele szempontjából is fontos.
46. A Velencei Bizottság következésképp egyetért a Szlovák Köztársaság hatóságaival és osztja az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának álláspont-ját, miszerint az államnyelvtörvény módosítása legitim célt követ.
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 47. A hivatalos nyelv speciális helyzetének és egységesítő erejének legiti- mitása ugyanakkor nem mentesíti az államot azon kötelessége alól, hogymegfeleljen a nemzeti kisebbségek védelméről szóló nemzetközi egyezmé-nyek rendelkezéseinek, nevezetesen a Nemzeti Kisebbségek VédelmérőlSzóló Keretegyezmény 5. és 10. cikkének.39 Ezért – ahogyan arra az EBESZNemzeti Kisebbségi Főbiztosa helyesen rámutatott – alapvető fontosságúmegtalálni a helyes egyensúlyt az államnyelv támogatása és a nemzeti ki -sebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak védelme között.40 Ez min-denekelőtt azt jelenti, hogy ezek az intézkedések nem mutathatnak túl azon,ami a legitim cél eléréséhez szükséges. E vonatkozásban kell azt is megemlí-teni, hogy az államnyelv már azáltal előnyt élvez, hogy az állam területén élőszemélyek többségének a nyelve.
A. Az államnyelv a hivatalos érintkezésben (3. cikk 1., 2. és 5. bekezdés)48. Az államnyelvtörvény 3. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint: „(1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek, az egyébközigazgatási szervek, az általuk létesített jogi személyek és a törvényalapján létrehozott jogi személyek a hivatalos érintkezéskor az állam-nyelvet használják; ez nem érinti a nemzeti kisebbségek külön jogsza-bály szerinti nyelvhasználatát a hivatalos érintkezéskor, illetve azegyéb nyelvek használatát a külföldi hivatalos kapcsolattartáskor anemzetközi kapcsolattartásban honos gyakorlattal összhangban.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek alkalmazottai ésállami alkalmazottai a szállítási, postai és távközlési dolgozók, vala-mint a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek (továbbiakban csak„fegyveres erők”), fegyveres biztonsági testületeinek, egyéb fegyverestestületeinek tagjai és a tűzoltó egységek tagjai kötelesek ismerni éshivatalos érintkezéskor használni az államnyelvet.” 49. Az Elvek szerint a „hivatalos érintkezés” kifejezés „állami szervek […] és alkalmazottai, közlekedési, postai és távközlési alkalmazottak […] aSzlovák Köztársaság fegyveres erői, a fegyveres biztonsági egységek és másfegyveres egységek és tűzoltó egységek alkalmazottai azon tevékenységei-nek és intézkedéseinek gyűjtő fogalma, amelyeket hivatali kötelezettségeikvégzése során gyakorolnak.” 50. A Velencei Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének megfogalmazása, miszerint „nem érinti a nemzeti kisebbségekkülön jogszabály szerinti nyelvhasználatát a hivatalos érintkezéskor”, aztjelzi, hogy a magánszemélyeknek a Nemzeti Kisebbségek Védelméről SzólóKeretegyezményből, illetve a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájából levezethető nyelvi jogait elvben az államnyelvtörvény nem érin-ti.41 Ugyanez igaz a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény-re is, amely azokon a településeken, ahol arányuk az összes lakos legalább20%-át teszi ki, a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek garantáljaanyanyelvük használatának jogát a hivatalos érintkezésben. Ezt az Elvekkifejezetten meg is erősíti: „Ezen kötelesség teljesítése ugyanakkor nem kor -látozza a nemzeti kisebbség egyidejű nyelvhasználatát a hivatalos érintke-zésben azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó állam-polgárok a teljes lakosság legalább 20%-át alkotják.”42 51. A Velencei Bizottság üdvözli ezt a biztosítékot, de véleménye szerint 52. Emlékeztet arra, hogy a Szlovák Köztársaság a Charta 10. cikk (1)(a) bekezdésének (iii) és (iv) pontjaiban vállalta, hogy „[a]z állam azon közigaz-gatási kerületein, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó szemé-lyek száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek a nyelvek mindegyi-ke helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogy az ésszerűen lehetsé-ges […] gondoskod[i]k arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvekethasználók szóbeli és írásbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanakbe, és választ is ezeken a nyelveken kapjanak, vagy gondoskod[i]k arról,hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók írásbeli és szóbelikérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be […]”.
53. A szlovák nyelv használatának kötelezettsége azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbség aránya nem éri el a 20%-os küszöböt, problemati-kus. Ahogyan azt mások már észrevételezték,43 a regionális vagy kisebbséginyelvek állami szervekkel fenntartott kapcsolatokban való használatánakolyan területekre korlátozása, ahol a szóban forgó kisebbség a lakosság 20%-átteszi ki, területi fenntartásnak minősül, ami összeegyeztethetetlen aChartával. A Charta ugyan nem állapít meg általános jogot a regionális vagykisebbségi nyelvek használói számára, hogy az állami hatóságokkal fenntar-tott kapcsolataikban megkövetelhessék nyelvük használatát, követelmény-ként fogalmazza meg, hogy – amikor ez túlzott terhek állami hatóságokrahelyezése nélkül lehetséges – az állam pozitívan viszonyuljon a regionálisvagy kisebbségi nyelvek használatának gyakorlatához a közigazgatással és aközszolgáltatásokkal fenntartott kapcsolatokban.
54. A Keretegyezmény 10. cikk (2) bekezdése hasonlóképpen arról az igényről rendelkezik, hogy az államok, amennyire lehetséges, törekedjenekbiztosítani azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a kisebbségi nyelvekhasználatát e személyek és a közigazgatási hatóságok között azokon a terü-leteken, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek tradicionálisanvagy jelentős számban laknak.
55. A Velencei Bizottság emlékeztet arra és üdvözli, hogy az államnyelv- törvény eltörölte a közszolgálatba lépés feltételeként a szlovák nyelv megfe- A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről lelő és bizonyított ismeretének követelményét. Úgy véli azonban, hogy ezen-felül az államnyelvtörvényben (és nem csak az Elvekben) kell, amennyire azésszerűen lehetséges, lehetőséget biztosítani a köztisztviselők számára akisebbségi nyelvek elsajátítására vagy tolmácsok igénybevételére.
56. A Velencei Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy e területen különös figyelmet kell fordítani a hátrányos megkülönböztetés tilalmából származókövetkezményekre.44 A Diergaardt és mások kontra Namíbia ügyben45 2000. július20-án hozott ítéletében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi JogiBizottsága megállapította, hogy az a kormányzati utasítás, mely szerint a köz-tisztviselők nem válaszolhatnak a hatóságokhoz afrikaans nyelven intézett írás-beli vagy szóbeli megkeresésekre, például az egyszerű telefonhívásokra sem,még akkor sem, ha arra teljes mértékben képesek lennének, sérti a Polgári ésPolitikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 26. cikkét. E döntés magá-ban foglalja, hogy az államnak el kell fogadnia: ha magánszemélyek nem hiva-talos nyelven fordulnak a hatóságokhoz, a köztisztviselők is ezen a nyelvenválaszolhatnak, ha akarnak és képesek erre. Az Emberi Jogi Bizottságnak aPolgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 26. cikkével kapcso-latos joggyakorlatát hallgatólagosan megerősítette a [törvény alábbi] kitétele:„amennyiben a törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetköziszerződés nem rendelkezik másként”, amit kifejezetten megerősített az Elvek,46mely szerint: „Ha az a személy, aki hivatalos érintkezésben áll [egy alkalma-zottal…] nem ismeri az államnyelvet és nincs is ilyen kötelezettsége, […] [azalkalmazott vagy állami alkalmazott] az ezzel a személlyel történő hivatalosérintkezésben az általa érthető nyelvet akarja használni, és ezen nyelv haszná-latát külön előírások nem korlátozzák, használhatj[a] ezt a másik nyelvet is.” 57. A Velencei Bizottság végkövetkeztetésként megállapítja, hogy az államnyelv használatának kötelezettsége kizárólag az állami hatóságokat (3.
cikk (1) bekezdés) és azok hivatalos minőségben eljáró alkalmazottait, köz-tisztviselőit és tagjait terhelheti, de csak olyan mértékben, ami a magánsze-mélyek más jogszabályokból vagy nemzetközi emberi jogi és kisebbségvé-delmi egyezményekből (leginkább a Regionális vagy Kisebbségi NyelvekEurópai Chartájából) fakadó nyelvi jogait nem érinti, függetlenül a 20%-osküszöbre vonatkozó feltételtől.
58. Az államnyelvtörvény 3. cikk (5) bekezdés első pont, első mondata „A természetes és jogi személyek az (1) bekezdésben feltüntetett szer-vekkel és jogi személyekkel47 való hivatalos kapcsolattartás során azállamnyelvet használják, amennyiben jelen törvény, külön jogszabályvagy a törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetköziszerződés nem rendelkezik másként.” 59. A Velencei Bizottság megjegyzi, az idézett bekezdésben használt „ter- mészetes és jogi személyek” kifejezésből az következik, hogy nemcsak a köz- alkalmazottak, de a magánszemélyek is arra kötelezettek, hogy a hatóságok-kal és az (1) bekezdésben felsorolt jogi személyekkel való hivatalos érintke-zésben az államnyelvet használják. S bár ezek a magánszemélyek az állam-nyelvtörvény alapján nem büntethetők,48 a szlovák nyelvtől eltérő nyelvhivatalos érintkezésben való használata elvileg a törvény megsértésének ésezért törvényellenes cselekedetnek minősül.
60. E vonatkozásban a Velencei Bizottság megállapítja, hogy a magánsze- mélyek és az állami hatóságok viszonyát tekintve nem egyértelmű, mit jelenta „hivatalos érintkezés” kifejezés. Széles értelmezést adva a 3. cikk (5) bekez-désének, az valamennyi érintkezésre, írásosra és szóbelire is érvényes lehet.
Kiterjedhet akár a köztisztviselők közötti érintkezésre is, még ha az csakbelső, szervezeti jellegű is. Minthogy az (5) bekezdés nem tesz különbségetállampolgár és külföldi között, a 3. cikk (5) bekezdése érthető úgy is, hogy akülföldiek vagy a turisták köztisztviselőkkel való érintkezésében is kötelező-vé teszi a szlovák nyelv használatát. A Velencei Bizottság úgy véli, hogy amagánszemélyek ilyen feltétel nélküli kötelezése az államnyelv használatáraa köztisztviselőkkel való érintkezésben összeegyeztethetetlen a Regionálisvagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája fent említett rendelkezéseivel(lásd 52–53. bekezdés), valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmával,ahogyan azt a fent idézett Diergaardt és mások kontra Namíbia ügyben hozottítélet kibontja (lásd 56. bekezdés).
61. Meg kell említeni, hogy a szlovák hatóságok szerint egy ilyen tág értel- mezés nem tükrözi pontosan a szlovák törvényalkotó szándékait. A Kul -turális Minisztérium szerint a „hivatalos érintkezés”„a ’szolgálati érintkezés’szinonimája, amit kizárólag az államnyelvtörvény 6. cikk (1) bekezdése hasz-nál fogalmilag szétválasztva a fegyveres erőkön és testületeken »belüli« szol-gálati érintkezést minden más – akár belső, akár külső – hivatalos érintke-zéstől, amit az államnyelvtörvény 3. cikke definiál. A »nyilvános érintkezés«kifejezésnek nincs normatív jelentősége; kizárólag az 5. és a 8. cikk címeibenszerepel és az államnyelvtörvény e két cikke által szabályozott társadalmikapcsolatokra utal. Két katona vagy rendőr szabadon használhatja egymásközött a magyar nyelvet szolgálati időben is, feltéve, hogy a beszélgetés nema szolgálattal kapcsolatos. A barátok közötti vagy magánügyekre irányulóbeszélgetéseket az államnyelvtörvény nem korlátozza. Harmadik személybekapcsolódása irreleváns a 6. cikk (1) bekezdése szempontjából. Az csak azállamnyelvtörvény 3. cikkére vonatkozik.”49 Az Elvek ezenfelül megállapít-ja, hogy általában „[a] Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Char -tájának a Szlovák Köztársaságra érvényes 10. cikkével összhangban a nem-zeti kisebbséghez tartozó polgárok használhatják a kölcsönösen hivatalosszóbeli érintkezésben a nemzeti kisebbség nyelvét azon községekben, ahol a[szóban forgó] nemzeti kisebbség[hez tartozó polgárok] aránya nem éri el a20%-ot”.50 A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 62. A Velencei Bizottság véleménye szerint a Kulturális Minisztérium által adott értelmezés a 3. cikk (5) bekezdés első mondatának hatályát a köz-tisztviselők közötti érintkezésre korlátozza, így azonban az semmit sem adhozzá az ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekhez.
Ha azonban a szöveg szó szerinti olvasatából következő széles hatállyal bír,az a Charta és a PPJNE megsértését jelentené, amit a 3. cikk (5) bekezdése –a nemzetközi egyezményekre való hivatkozással – értelemszerűen tisztelet-ben kíván tartani. A Bizottság véleménye szerint a 3. cikk (5) bekezdés elsőmondatát mindkét esetben vissza kell vonni.
63. Végezetül, és a fentiek tisztázását követően, a Velencei Bizottság meg- vizsgálta az államnyelvtörvény 3. cikk (5) bekezdés második mondatát is,amely szerint: „Az a személy, akinek az anyanyelve teljesíti az alapvető ért-hetőség követelményét az államnyelv szempontjából, használhatja a szer-vekkel és jogi személyekkel folytatott hivatalos kapcsolattartás során azanyanyelvét.” Ez a kitétel a cseh nyelvre vonatkozik és eredményeképp enyelv hivatalos érintkezésben való használatát ugyancsak megengedik.51 64. A Velencei Bizottság osztja az EBESZ Főbiztosának véleményét, mely szerint: „Ez a kitétel felvetheti a kisebbségi nyelvek közötti különbségtételkérdését, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a cseh nyelv olyan stá-tuszt élvez, amit a többi nem: a cseh nyelv a szlovák törvények által elismertkisebbségi, de »kölcsönösen érthető nyelv«. Úgy tűnik azonban, hogy ez akitétel funkcionális szempontból fontos, mivel egy gyakorlati problémát oldmeg, és a cseh és a szlovák nyelv kétségtelen hasonlóságán alapul. Így meg-alapozottnak, arányosnak és a diszkriminációellenes elvárásokkal összhang-ban lévőnek tűnik, értékes hivatkozási alapként szolgálva a hasonló helyze-tek megoldásában az EBESZ működési területén.”52 B. Az államnyelv és a vallás (3. cikk 3. bekezdés)65. Az államnyelvtörvény nem szabályozza a liturgiában alkalmazott nyel-veket. Az 1. cikk (3) bekezdése egyértelműen rögzíti: „A törvény nem ren-delkezik a liturgiai nyelvek használatáról. Ezen nyelvek használatáról azegyházak és vallásközösségek előírásai rendelkeznek.”53 A 3. cikk (3) bekez-dése szerint azonban államnyelven „vezetik a teljes hivatalos ügyiratot(anyakönyvek, jegyzőkönyvek, határozatok, statisztikák, nyilvántartások,egyenlegek, hivatalos feljegyzések, a nyilvánosságnak szánt információkstb.), valamint az egyházak és vallásközösségek nyilvánosságnak szánt ügy-iratait [és dokumentumait]”.
66. A „hivatalos ügyiratok” vonatkozásában emlékeztetni kell a nemzeti kisebbségek nyelvi jogairól szóló oslói ajánlások 5. sz. elvére, amely elismeri:az állam előírhatja, hogy a vallási intézmények által kiállított és a polgáriállapotra vonatkozó, joghatállyal bíró bizonyítványokat és iratokat az államhivatalos nyelvén is elkészítsék.
67. A Velencei Bizottság egyetért az EBESZ Főbiztosának azon vélemé- nyével, hogy ez a legitim követelmény nem mehet túl azon, ami a szűkenértelmezett nyilvántartási célból szükséges.
68. A „nyilvánosságnak szánt információk” és „az egyházak és valláskö- zösségek nyilvánosságnak szánt ügyiratai és dokumentumai” vonatkozásá-ban úgy tűnik, mintha a 3. cikk (3) bekezdése szerint az egyházak nyilvános-ságnak szánt közleményeit is államnyelven kellene megfogalmazni. Az albe-kezdés nem tesz kivételt, mely szerint az „nem érinti a nemzeti kisebbségekkülön jogszabály szerinti nyelvhasználatát a hivatalos érintkezéskor”. Nemtesz különbséget azon települések esetében sem, ahol a nemzeti kisebbségaránya eléri a lakosság legalább 20%-át. Nem tartalmazza az alábbi fenntar-tást sem: „kivéve, ha jelen törvény, külön jogszabály vagy a törvény általmeghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződés nem rendelkezikmásként”.
69. Amennyiben a 3. cikk (3) bekezdése értelmében az egyházak és val- lásközösségek nyilvánossággal való érintkezése során a közlemények, ügy-iratok és dokumentumok nyelveként csak a szlovák használható, ez a cikk azemberi és kisebbségi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények általgarantált több jogot is megsért, nevezetesen: – a vallásszabadsághoz való jogot, ami magában foglalja „a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyil-vánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartá-sok végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát” (EJEE, 9. cikk) ahátrányos megkülönböztetés tilalmával együttes értelmezésben (EJEE,14. cikk); – olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogát, hogy csoportjuk más tagja-ival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják ésgyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják. (PPJNE, 27. cikk); – valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek vallása vagy hite kifejezésére való jogát (Keretegyezmény, 8. cikk) a saját (kisebbségi)nyelv használatához való joggal együttes értelmezésben (Keretegyez -mény, 10. cikk).
70. Egyértelmű, hogy amennyiben a 3. cikk (3) bekezdése a nyilvánosság- nak szánt egyházi közlemények esetében az egyház vagy vallásközösségáltal szabadon választott nyelv mellett a szlovák nyelv használatát is kötele-zően előírja, ez súlyos terhet jelent a nemzeti kisebbségek egyházi hatóságaiszámára, amely terhet azoknak az egyházi hatóságoknak, melyek anya-nyelvként használják a szlovák nyelvet, nem kell hordozniuk.
71. Annak érdekében, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összhangba kerüljön, e megkülönböztető bánásmódnak legitim céltkell követnie, és tiszteletben kell tartania az arányosság elvét.
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 72. A Velencei Bizottság véleménye szerint elvben akkor felel meg az ará- nyosság kívánalmának a szlovák nyelv használatának követelménye ezek-ben a dokumentumokban, ha a közrend érdekében erre szükség van. Nemfeltétlenül ez az eset áll fenn azonban a „nyilvánosságnak szánt információk”és „az egyházak és vallásközösségek nyilvánosságnak szánt ügyiratai ésdokumentumai” tekintetében. Amennyiben az állam úgy kívánja, vagy szük-ségesnek ítéli, hogy ezek a dokumentumok abban az esetben is rendelkezés-re álljanak szlovák nyelven is, amikor a közrend azt nem indokolja, aVelencei Bizottság véleménye szerint pótlólagos adminisztratív vagy pénz-ügyi segítséget kell biztosítania e szövegek lefordításához.
C. Az államnyelv az oktatásban (4. cikk)73. Az államnyelvtörvény 4. cikke szerint az államnyelv használata az okta-tásban kötelező. Az államnyelvtől eltérő nyelv az oktatás vagy a vizsgáztatásnyelveként akkor használható, ha arról külön jogszabály rendelkezik.
74. A kivétel a Nevelésről és oktatásról szóló 245/2008. sz. törvény (isko- latörvény) 12. cikk (5) bekezdésére vonatkozik. E törvény alapján az anya-nyelvű oktatás jogát a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató alap- és középfo-kú iskolák, valamint óvodai létesítmények hálózata biztosítja.54 A 465/2003.
sz. törvény létrehozta a komáromi Selye János Egyetemet, amelyben az okta-tás kizárólag magyar nyelven folyik.
75. A Velencei Bizottság megítélése szerint a Szlovák Köztársaságban működő kisebbségi nyelvű iskolák hálózata nagyon fejlett, egyben üdvözli ahatóságok kisebbségi nyelvű oktatás iránti pozitív hozzáállását.
76. Az államnyelvtörvény 4. cikk (3) bekezdésének második és harmadik „Azokban az iskolákban és iskolai létesítményekben, ahol a nevelés ésoktatás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a pedagógiai dokumentá-ciót kétnyelvűen vezetik, éspedig államnyelven és az adott nemzetikisebbség nyelvén. Azokban az iskolákban és iskolai létesítmények-ben, ahol a nevelés és oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén folyik, azegyéb dokumentációt kétnyelvűen vezetik, éspedig államnyelven ésaz adott nemzeti kisebbség nyelvén.” 77. Az úgynevezett „egyéb dokumentáció” kétnyelvű vezetésének kötele- zettségét az államnyelvtörvény 2009. évi módosítása vezette be. A „pedagó-giai dokumentáció” és az „egyéb dokumentáció” kifejezések értelmét azElvek nagyon tágan állapítja meg: „az iskola vagy oktatási intézmény pedagógiai dokumentációja: olyanírásos dokumentumok együttese, amelyek a nevelés és az oktatásfolyamatát határozzák meg, és olyan írásos anyagok együttese, ame-lyek alapján az iskola vagy az oktatási intézmény közokiratokat éshatározatokat ad ki. A pedagógiai dokumentációt alkotják a tantervek, a nevelési tervek, a tanmenetek, a nevelési folyamatok, a képzési ala-pok, a nevelési alapok, műveltségi szabványok, az osztálykönyv, azellenőrzőkönyv, a gyermek katalóguskönyve, a diák katalóguskönyve,a gyermek személyes iratai, a diák személyes iratai, az érettségi vizsgajegyzőkönyve, a záróvizsga jegyzőkönyve, az államvizsga jegyző-könyve, a bizottsági vizsgák jegyzőkönyvei, az oktatási intézménynapi feljegyzései, az órarend, az állami nyelvvizsga jegyzőkönyve, aziskola oktatási rendje, az oktatási intézmény oktatási rendje, az oktató-nevelő tevékenység terve, az iskolai munkaterv, az oktatási intézménymunkaterve, a nevelői csoport naplója, az egyes oktatási tárgyak tema-tikus nevelési-oktatási tervei.”„Az egyéb iskolai vagy oktatási intézményi dokumentáció: olyandokumentumok együttese, amelyek az iskolák vagy az oktatási intéz-mények szervezetét és irányítását biztosítják. A további dokumentáci-ót alkotja a javaslat valamely diáknak speciális nevelési-oktatási igé-nyeket kielégítő iskolába, speciális óvodába, általános iskolába, közép-iskolába történő felvételére, a jelentés pszichológiai vagy speciálispedagógiai vizsgálatról, az írásos nyilatkozat az iskolába beíratásról,az egyénileg felvett diák egyéni oktatási-nevelési terve, az oktatásiintézmény statútuma, a szervezeti rend, azon iskolák és oktatási intéz-mények jegyzéke, amelyekkel az oktatási intézmény együttműködik, apedagógiai tanács, a tantárgybizottság, a módszertani egyesület tár-gyalásainak, valamint a nevelői bizottság üléseinek határozatai, azegész iskola és az egyes osztályok áttekintő órarendje, a dokumentációa választható tárgyakról és a szakköri tevékenységekről, az iskolaikirándulások és tanulmányi utazások, sí- és úszótanfolyamok, erdeiiskolák és más tevékenységek szervezésével kapcsolatos ügymenetekvezetése, az iskolaigazgató és az iskolaigazgató-helyettes éves ellenőr-zési terve, a jegyzőkönyvek a felügyeletekről és más ellenőrzésekről,az áttekintés az iskola szükségleteire és nevelési-oktatási tevékenysé-gére szánt, a fenntartó által rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök, aszponzori és más adományok felhasználásáról, az áttekintés az alkal-mazottak oktató-nevelői tevékenységének mértékéről, a tanítók és aziskolai gyermekkörök nevelőinek szakmai képességeiről, az áttekintésa pedagógus alkalmazottak és a szakmai alkalmazottak továbbképzé-séről az egészségvédelem és a munkavédelem területén, a pedagógiaitanács tárgyalási rendje, az alkalmazottak munkarendje, az iskolaidiákbalesetek nyilvántartása, a panaszok nyilvántartása, az irattárirend, a kollektív szerződés.” 78. Az államnyelvtörvény 4. cikk (3) bekezdése mindemellett „a főisko- lai[-egyetemi] oktatás során használt tankönyvek és tanszövegek” kivételé-vel a felsőoktatásra is vonatkozik (4. cikk (5) bekezdés, in fine).
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 79. A szóban forgó írásos „pedagógiai dokumentáció”-t és „egyéb doku- mentáció”-t nemcsak az államnyelvtörvény 9. cikke alapján eljáró KulturálisMinisztérium ellenőrizheti, hanem a hatáskörrel bíró hatóságok is, példáulaz Állami Tanfelügyelet.
80. A fent idézett rendelkezések ugyan nem korlátozzák a kisebbségi isko- lák jogát, hogy mind a „pedagógiai dokumentáció”-t, mind az „egyéb doku-mentáció”-t kisebbségi nyelven vezessék, e dokumentációk kétnyelvű veze-tésének követelményéből következik, hogy e dokumentációkat szlovák nyel-ven is el kell készíteni vagy szlovákra is le kell fordítani. Egyértelmű ebből,hogy e követelmény súlyos terhet ró a kisebbségi iskolákra, melyet a többiiskola nem visel. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának ez a megkülön-böztető bánásmód akkor felel meg, ha legitim célt követ és tiszteletben tartjaaz arányosság elvét.
81. A kisebbségi iskolák kötelessége „pedagógiai dokumentációjuk” és „egyéb dokumentációjuk” kétnyelvű vezetésére a közrend legitim céljátköveti, így téve lehetővé a kisebbségi nyelvű iskolákban folyó oktatás államihatósági ellenőrzését, nemcsak az állam, de in primis a tanulók és a diákokérdekében is.
82. Minthogy azonban a dokumentáció kétnyelvű vezetésének kötelezett- sége szinte az iskola valamennyi tevékenységére kiterjed, felmerül a kérdés,vajon e kötelezettség arányos-e az elérni kívánt céllal. E kötelezettség teljesí-tése a kisebbségi nyelvű iskoláknak további pénzügyi terhet jelent, bár aKulturális Minisztérium szerint ezt nem szabad túlbecsülni.55 83. A fordítás emellett kétségtelenül többletmunkát jelent az iskolák taná- rainak és adminisztratív személyzetének, hiszen időt és energiát kell szánni-uk arra, hogy a pedagógiai és „egyéb” dokumentációk hosszú listáját figye-lembe véve a megfelelő fordításokat is elkészítsék. Ez nem hat ösztönzőleg ésbátorítólag a kisebbségi nyelvű tanításra, amit pedig a Regionális vagyKisebbségi Nyelvek Európai Chartája megkövetel. A teljes dokumentációszlovák nyelvű vezetésének követelménye éppenhogy arra ösztönzi a taná-rokat és az adminisztratív személyzetet, hogy – ha időt és energiát akarnakmegtakarítani – kizárólag szlovák nyelven vezessék azokat.
84. A Velencei Bizottság véleménye szerint e követelmény megfogalma- zása legitim lehet, de olyan dokumentumokra kell korlátozni, amelyek akisebbségi nyelvű iskolák ellenőrzéséhez szükségesek. E rendelkezést követ-kezésképp felül kell vizsgálni. A fordítások elkészítését – az Elvekben fog-laltaknak megfelelően – pótlólagos adminisztratív vagy pénzügyi eszközökrendelkezésre bocsátásával lehet elősegíteni. A Bizottság megítélése szerinttovábbi lehetőség az ellenőrzés biztosítására az, ha a kisebbségi nyelvű isko-lák ellenőrzésében részt vevő tanfelügyelőktől megkövetelik az iskola okta-tási nyelvének ismeretét is.
D. Az államnyelv a közéleti érintkezés egyes területein (5. cikk)85. Az államnyelvtörvény 5. cikke az államnyelv használatát írja elő a közé-leti érintkezés egyes területein.
a) Rádiós és televíziós szolgáltatások sugárzása86. Az 5. cikk (1) bekezdése szerint a Szlovák Köztársaság területén a rádiósés televíziós szolgáltatások sugárzása államnyelven folyik, kivéve, ha egyadást azonnal államnyelven is újrasugároznak. Kivételt jelentenek a nemzetikisebbségek tagjainak szánt regionális vagy helyi sugárzású rádióprogra-mok, például rendezvények élő közvetítései, valamint a Szlovák Rádiónak anemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvén sugárzott műsorai.
87. A Velencei Bizottság e vonatkozásban megállapítja, hogy a kétnyelvű sugárzás a kisebbségi nyelveket nem ismerő többségi társadalom számáraelvben lehetővé teszi a kisebbségi lakosság műsorainak befogadását, ezáltalis növelve a kisebbségi kultúrák ismeretét. Az államnyelven történő sugárzáskövetelménye ilyen formán legitim célt követ. E követelmény azonban több-letköltségekkel jár, melyek akadályozhatják vagy elbátortalaníthatják a nem-zeti kisebbségi adásokat. Ez esetben is ésszerű arányosságnak kell fennállnia.
Az államnyelv védelmének mértékét a nemzeti kisebbségek hozzáállásánakfüggvényében kell megállapítani.
88. A Velencei Bizottság üdvözli a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségé- nek kiszélesítését a rádióadásokban.56 89. A televíziózás tekintetében a Velencei Bizottság észrevételezi a fenti- ekhez hasonló kivételek hiányát. A kisebbségi műsorszolgáltatókra neheze-dő teher ennélfogva aránytalanul súlyossá válhat. A Bizottság mindenekelőttmegállapítja, hogy a szlovák nyelvet a kisebbségi nyelvek nem fenyegetik olymódon, hogy a kisebbségi műsorszórással szemben ilyen szigorú fellépésrevolna szükség. A Bizottság ebből következően megállapítja, hogy amennyi-ben a szlovák hatóságok teljes körű kétnyelvűséget kívánnak elérni, helyén-való, ha az állam maga biztosítja a műsorok szinkronizálásához vagy felira-tozásához szükséges pénzügyi forrásokat.
90. A Bizottság megállapítja, hogy e követelmény vizsgálatához a kisebb- ségi nyelvű műsorszóró média szerepének és korlátainak világosabb kifejté-sére van szükség, különösképpen azon idegen nyelvek használatára vonat-kozó szabályokkal való szembeállításban, melyek nem kisebbségi nyelvek.
b) Az államnyelv használata a kulturális életben91. Az államnyelvtörvény 5. cikk (5) és (6) bekezdése azt a szándékot tükrö-zi, hogy az államnyelv védelmét megerősítsék. Az (5) bekezdés szerint: „Anyilvánosságnak szánt kulturális célú alkalmi nyomtatványokat, galériák,múzeumok, könyvtárak katalógusait, mozik, színházak, koncertek és egyébkulturális események programjait államnyelven adják ki, kivéve azokat, A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről melyeket a nemzeti kisebbség nyelvén adnak ki; de azoknak tartalmazniakell a tartalmilag azonos szövegezését is az államnyelven.” Ezek a nyomtat-ványok, katalógusok és programok „a kellő mértékben tartalmazhatnak másnyelvű változatokat is, melyek tartalmilag alapvetően azonosak az állam-nyelvi változattal, és csak az államnyelvi változat után következnek.” A (6)bekezdés szerint a „[k]ulturális és nevelési-oktatási rendezvények állam-nyelven folynak. Kivételt képeznek a nemzeti kisebbségek, etnikai csopor-tok, vendégszereplő külföldi művészek kulturális rendezvényei, és az idegennyelvek területén folytatott oktatásra irányuló nevelési-oktatási rendezvé-nyek, akárcsak az eredeti szövegű zenealkotások és színjátékok. A progra-mok kísérő felvezetése államnyelven is folyik, kivéve jelen bekezdés máso-dik mondata szerinti programok felvezetését, ha ezek a programok az állam-nyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő nyelvenfolynak.” 92. Bár e rendelkezések elismerik a kisebbségi nyelvek használatának jogát a kulturális rendezvényeken és e rendezvényekről szóló tájékoztatás-ban – ami a szólásszabadsághoz való jog (EJEE, 10. cikk) és azon jog tiszte-letben tartása szempontjából szükséges, miszerint olyan államokban, aholnemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tar-tozó személyeknek joguk van, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen sajátkultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogysaját nyelvüket használják (PPJNE, 27. cikk) –, a szlovák nyelv használatánakkövetelménye a tájékoztatásban és a szóbeli felvezetésnél a kisebbségi vagymás idegen nyelvű rendezvények szervezőire többletmunkát és többletkölt-ségeket ró.
93. Ilyen többletteher nem nehezedik a szlovák nyelvű kulturális rendez- vények szervezőinek vállára. A hátrányos megkülönböztetés tilalmávalakkor kerülhet összhangba ez a megkülönböztető bánásmód, ha az legitimcélt követ és tiszteletben tartja az arányosság elvét. Az a követelmény, hogya kulturális rendezvényekről szóló tájékoztatást és e rendezvények szóbelifelvezetését szlovák nyelven is biztosítsák, legitim célt szolgál, tekintve, hogyily módon válik lehetővé a szlovák többséghez tartozó személyek tájékozta-tása azokról a kulturális rendezvényekről, melyek ugyan elsősorban a nem-zeti kisebbségeknek szólnak, de nyitva állnak a széles közönség előtt is.
94. E legitim célnak azonban arányosnak kell lennie, többek között arány- ban kell állnia a szlovák többség részéről a kisebbségi élet kisebb jelentőségűmegnyilatkozásai és kifejeződései iránt megnyilvánuló érdeklődéssel is.
Nem zárható ki ugyanis, hogy a kisebbségi nyelvű kulturális rendezvényeksokszor csak igen kevés szlovák ajkú személy érdeklődését tudják felkelteni.
Ahhoz, hogy a szlovák kormány az arányosság elvének megfeleljen, meg kellfontolnia, hogy a szlovák nyelvű fordítások elkészítéséhez közpénzekbőlnyújtson támogatást, tekintettel arra, hogy e pénzügyi teher jelentős fenn- akadásokat okozhat és a kisebbségi és idegen nyelvű kulturális rendezvé-nyek szervezésére gyakorolt hatása bénító lehet.
c) Az államnyelv használata emlékműveken95. Az államnyelvtörvény 5. cikk (7) bekezdése szerint „[a]z emlékművek[,síremlékek] és emléktáblák feliratait államnyelven tüntetik fel. Ha más nyel-vű szöveget is tartalmaznak, akkor a más nyelvű szövegek csak az állam-nyelvű szöveg után következnek, és tartalmilag azonosnak kell lenniük azállamnyelvi szöveggel. A más nyelvű szöveget azonos vagy kisebb betűveltüntetik fel, mint az államnyelvi szöveget. Az építtető köteles kötelező érvé-nyű állásfoglalást kérni a Kulturális Minisztériumtól, hogy az emlékművön,síremléken és emléktáblán található felirat megfelel-e a jelen törvénynek.
Ezen rendelkezés nem vonatkozik a külön törvény (például a Történelmiemlékművek védelméről szóló törvény) szerinti védelem alá eső emlékmű-veken, síremlékeken és emléktáblákon található történelmi feliratokra.” 96. Úgy tűnik, e rendelkezés azt vonja maga után, hogy az emlékművek több évszázados feliratait le kell fordítani. A Kulturális Minisztérium tájé-koztató anyaga szerint azonban a Minisztérium nem ellenőrzi „az 50 évesnélrégebbi, különleges kulturális értékkel bíró építményeken elhelyezett” törté-nelmi feliratokat, és elsősorban az új feliratokra fog összpontosítani, hiszen arégebbi feliratokat már korábban kiigazíthatták az 1997. január 1-jéig hatály-ban volt törvény 11. cikke alapján. A jogbiztonság érdekében tanácsos lenneaz 50 éves időkorlátot magába a törvénybe iktatni.
„Sem a sírkő, sem a sír fedőlapja, sem a sírfelirat nem emlékoszlopvagy emléktábla.” A jogbiztonság érdekében tanácsos lenne ezt a kivé-telt magába a törvénybe iktatni.
E. Az államnyelv a hadseregben, a fegyveres testületekben és a tűzoltóságnál (6. cikk)98. Az államnyelvtörvény 6. cikke szerint: „A fegyveres erőknél, a RendőriTestületnél, a Szlovák Információs Szolgálatnál, a Szlovák Köztársaság Bün -tetés-végrehajtási Testületénél és Igazságügyi Őrségénél, a Vasúti Rend őrségnél, a Tűzoltó és Mentőszolgálatnál és a települési rendőrségnél a szol-gálati kapcsolattartásban kötelezően az államnyelv használandó.” 99. Az Elvek (3. cikk ad) az alábbiak szerint világítja meg ezt a rendelke- zést: „a szolgálati érintkezés: az államnyelvtörvény 6. cikk (1) bekezdésébenfeltüntetett jogalanyok szolgálati tevékenységeinek és cselekményeinek vég-rehajtására szolgálnak. A szolgálati érintkezés fogalmát az államnyelvtör-vény 6. cikk (1) bekezdésében szereplő jogalanyok hivatali tevékenységeiszolgálati jellegének szemléletesebbé tétele céljából használják.” Továbbá:„A Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek, a Rendőrségnek, a SzlovákInformációs Szolgálatnak, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről Intézeteinek, a Vasúti Rendőrségnek, a Tűzoltóságnak, a Mentőszolgálatnakés a települési rendőrségnek belső szolgálati érintkezése kizárólag állam-nyelven történik.” 100. Mind a „(belső) szolgálati érintkezés”, mind a „hivatalos érintkezés” fogalmát pontosítani kell. Vajon vonatkoznak-e ezek a fogalmak az írásos és aszóbeli érintkezésre is? Milyen mértékben vonatkoznak a 6. cikk (1) bekezdésé-ben felsorolt szervezetek belső tevékenységei során folytatott beszélgetésekre?Vajon a szlovák nyelv „szolgálati érintkezésben”, illetve „hivatalos érintkezés-ben” való használatának kötelezettsége azokon a településeken is érvényesíten-dő, ahol a kisebbség számaránya eléri a teljes lakosság 20%-át és mennyibenkövetkezik ebből az, hogy a 6. cikk (1) bekezdésében felsorolt szervezetek nem-zeti kisebbséghez tartozó munkatársai a szolgálati ügyekben írásbeli érintkezé-seik vagy beszélgetéseik során a kisebbségi nyelvet nem használhatják? 101. További kérdések is felmerülnek: mennyiben vonatkozik a „hivatalos érintkezés” fogalma a nyilvánosságnak szánt és a 6. cikk (1) bekezdésébenfelsorolt szervezetek munkatársai által tett írásos vagy szóbeli bejelentések-re? Mennyiben kötelező a szlovák nyelv használata például a helyi rendőr-ség, tűzoltó- és mentőegységek és a lakosság kapcsolatában? Egyértelmű,hogy a felelősségi körükbe tartozó közszolgáltatások biztosítása érdekébenlegalább azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20%-ot,e szolgáltatók munkatársai közül néhánynak tudnia kell a kisebbségekkelkisebbségi nyelven kommunikálni.57 Ezt a rendelkezést felül kell vizsgálni.
F. Az államnyelv a bírósági, a közigazgatási és bűnüldöző szervek előtti eljárásokban (7. cikk)102. Az államnyelvtörvény 7. cikke szerint: „A bíróságoknak a polgárokkal való kölcsönös kapcsolatát, a bíróságieljárás, a közigazgatási eljárás, a bűnüldöző szervek előtti eljárás, abíróságok, közigazgatási szervek és bűnüldöző szervek határozatait ésjegyzőkönyveit államnyelven vezetik és adják ki. […] A nemzetiségikisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek jogai vagyaz államnyelvet nem ismerő személyeknek a külön jogszabálybóleredő jogai érintetlenül maradnak.” 103. A hivatkozott „külön jogszabály” a Szlovák Köztársaság büntető és polgári eljárásáról szóló törvényei, melyek a büntető- és akár a polgári eljá-rásokban a tolmács igénybevételének jogát kimondják, de csak a szlováknyelv nem kielégítő ismeretének esetében.
104. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személy joga arra, hogy „a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és alegrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól”;valamint arra, hogy „ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem értivagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet”, az EJEE 6. cikke által garantált tisztességes eljáráshoz való jog keretében értendő minimumjogok. A tolmács büntető- és akár a polgári eljárásban való igénybevételé-hez fűződő jog elismerése ennek fényében üdvözlendő.
105. A Velencei Bizottság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szlovák hatóságok a Charta 9. cikke értelmében […] [a]z olyan igazságszolgáltatásikerületekben, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyekszáma az alábbi intézkedések megtételét indokolja, e nyelvek mindegyikehelyzetének megfelelően, és azzal a feltétellel, hogy a jelen bekezdés általnyújtott lehetőségek kihasználását nem minősíti a bíró az igazságszolgáltatásrendes ügymenetét akadályozónak, vállal[t]ák, hogy: i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok az egyik fél kérelmére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken foly-tassák, és/vagy ii) garantálják a vádlott jogát, hogy saját regionális vagy kisebbségi iii) biztosítják, hogy az indítványok, az írásos és szóbeli bizonyítékok ne minősülhessenek pusztán azon az alapon elfogadhatatlanoknak,hogy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek, és/vagy iv) az igazságszolgáltatási eljáráshoz kapcsolódó okmányokat kérelem- re a regionális vagy kisebbségi nyelveken is kiállítják, ha szükséges,tolmácsok és fordítások igénybevételével úgy, hogy az ne jelentsenaz érdekelteknek külön költséget; i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytas-sák, és/vagy ii) megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbséginyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelent-sen, és/vagy iii) megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelven készült doku- mentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges tolmácsok ésfordítások segítségével; c) a közigazgatási ügyekben illetékes igazságszolgáltatási szervek előttieljárásokban: i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási szervek, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy ii) megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie az igazságszolgáltatási szerv előtt, úgy ott saját regio-nális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számárakülön költséget jelentene, és/vagy A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről iii) megengedik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült doku- mentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok ésfordítások segítségével; d) intézkednek, hogy a fenti b)–c) bekezdések (i) és (iii) pontjainak végre-hajtása, valamint a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érde-keltek számára ne jelentsen többletköltséget.
106. E jogok egyértelműen túlmutatnak a tolmács igénybevételéhez fűződőjogon, és a szlovák nyelv ismeretétől függetlenül vonatkoznak a kisebbséginyelvek használóira. A Velencei Bizottság úgy véli ezért, hogy az állam-nyelvtörvény 7. cikke ellentétes a Regionális vagy Kisebbségi NyelvekEurópai Chartájával.
G. Az államnyelv a közéleti érintkezés más területein (8. cikk)107. Az államnyelvtörvény 8. cikke több rendelkezést is tartalmaz „az állam-nyelvnek a közélet más területein való használatáról”.
108. A Velencei Bizottság emlékeztet e vonatkozásban arra, hogy a Regio - nális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája 13. cikk (1)(a) bekezdésealapján a Szlovák Köztársaság vállalta, hogy „kiiktat[] jogalkotás[á]ból min-den olyan rendelkezést, mely igazolható okok nélkül tiltja vagy korlátozza aregionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmiélet dokumentumaiban, különösen a munkaszerződésekben és az olyan tech-nikai dokumentumokban mint a termékek és felszerelések használati útmu-tatói”.
a) Fogyasztóvédelem109. A törvény 8. cikkének (1) bekezdése szerint: „A fogyasztó védelme érdekében kötelező az államnyelv használata ahazai vagy behozott áru tartalmának megjelölésekor, a termékek haszná-lati utasításaiban, főként az élelmiszereknél, gyógyszereknél, szórakozta-tó elektronikai cikkeknél és vegyi árunál, a garanciális feltételeknél, és afogyasztónak szánt egyéb információknál”.
110. Ha és amennyiben e rendelkezés célja nem a hivatalos nyelv kizáró- lagosságának előírása, hanem hogy a hivatalos nyelv használata minimumkövetelményként jelenjen meg, a rendelkezés nem sérti a szólás szabadságát,melyet többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez ségokmánya is garantál. A Ballantyne, Davidson és McIntyre kontra Kanadaügyben58 az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Bizottsága jelez-te, hogy az állami hatóságok nem tilthatják be egy bizonyos nyelv használa-tát a kereskedelmi érintkezésben, ehelyett azt javasolták, hogy az államihatóságoknak legyen lehetőségük előírni egy hivatalos nyelvnek a választottnyelv melletti, de ez utóbbit nem kizáró vagy korlátozó használatát.
b) Foglalkoztatás111. A törvény 8. cikkének (2) bekezdése szerint: „A munkajogi vagy egyébhasonló viszonyban az írásos jogi ügyleteket államnyelven fogalmazzákmeg; az államnyelvi szövegváltozat mellett tartalmilag azonos más nyelvűszövegváltozat is készíthető.” E rendelkezés a szlovák nyelv használatát írjaelő, nem zárva ki azonban más nyelvek használatát.
112. A Velencei Bizottság üdvözli egy másik nyelv használatának újonnan biztosított lehetőségét. A szlovák nyelven történő szövegezés kötelezettségekérdésében úgy véli, hogy az csak azokra a dokumentumokra és írásos köz-leményekre vonatkozhat, amelyekhez való hozzáférés a közrend érdekébenelengedhetetlen. Máskülönben ez a rendelkezés megsértené a Charta 13. cik-két, különösen, ha mindkét fél valamely nemzeti kisebbséghez tartozik egyolyan településen, ahol a kisebbség aránya a teljes lakosság legalább 20%-áteléri. A Bizottság emlékeztet arra is, hogy a Charta 9. cikk (2) bekezdésénekalapján a szlovák hatóságok kötelezték magukat az alábbiakra: a) nem minősítik érvénytelennek az államban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelveníródtak; vagy b) nem minősítik a felek között érvénytelennek az országban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebb-ségi nyelven készültek, és biztosítják, hogy azok az érdekelt, de e nyel-vet nem beszélő harmadik féllel szemben is felhívhatók legyenek, azzala feltétellel, hogy az okmány tartalmát az azt felhívni kívánó(k) velükmegismerteti(k); vagy c) nem minősítik a felek között érvénytelennek az országban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebb-ségi nyelven készültek.
c) Egyesületek és vállalatok113. A törvény 8. cikk (3) bekezdése szerint: „A pénzügyi és műszakidokumentációt, társulások, egyesületek, politikai pártok, politikai mozgal-mak és gazdasági társaságok alapszabályait államnyelven fogalmazzákmeg; az államnyelvi szövegváltozat mellett tartalmilag azonos más nyelvűszövegváltozat is készíthető.” E rendelkezés hasonlatos az előzőhöz, aszlovák nyelv használatát írja elő, nem zárva ki azonban más nyelvekhasználatát.
114. A Velencei Bizottság üdvözli a hivatalos nyelv mellett más nyelvek használatának újonnan biztosított lehetőségét. Véleménye szerint a hivatalosnyelv használatának kötelezettségét azokra az iratokra és közleményekrekell korlátozni, amelyeknek a közrend fenntartása érdekében az állami ható-ságok számára hozzáférhetőnek kell lenniük. Különös figyelmet kell e tekin-tetben fordítani azokra az esetekre, amikor valamennyi tag ugyanahhoz a A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről kisebbséghez tartozik egy olyan településen, ahol a kisebbség a teljes lakos-ság legalább 20%-át kiteszi.
H. Egészségügyi és szociális ellátás115. Az államnyelvtörvény 8. cikk (4) bekezdése szerint: „(1) Az egészségügyi létesítmények és szociális szolgáltató létesítményekügyvitelét államnyelven vezetik. (2) Ezen létesítmények személyzete apáciensekkel vagy az ügyfelekkel általában államnyelven kommunikál;ha az államnyelvet nem ismerő páciensről vagy ügyfélről van szó, akkora kommunikációt olyan nyelven is lehet folytatni, melyet a páciens vagyügyfél megért. (3) Az a páciens vagy ügyfél, aki a nemzetiségi kisebbsé-gekhez tartozó személy, ezekben a létesítményekben olyan településen,ahol a hivatalos érintkezéskor külön jogszabály szerint használják a nem-zetiségi kisebbség nyelvét, használhatja a személyzettel folytatott kom-munikáció során az anyanyelvét. A személyzet tagjai nem kötelesekismerni a nemzetiségi kisebbség nyelvét.” 116. Az Elvek az alábbiak szerint tisztázta ezt a rendelkezést: „Az államnyelv, a kisebbségi nyelv és az idegen nyelv használatát az egész-ségügyi és szociális intézmények személyzete és a páciens (ügyfél) között azegészségügyi intézményekben és szociális szolgáltatást nyújtó intézmé-nyekben semmilyen közigazgatási szerv nem felügyeli. Amennyiben a páci-ens (ügyfél) nem beszéli az államnyelvet, a személyzet és a páciens közöttikommunikáció történhet a kisebbség nyelvén vagy idegen nyelven is aSzlovák Köztársaság egész területén. A kisebbség nyelvén folytatott kom-munikáció a személyzet és a páciens között abban az esetben is megenge-dett, ha a kisebbséghez tartozó páciens beszéli az államnyelvet és a kom-munikáció olyan községben lévő egészségügyi vagy szociális intézménybenfolyik, ahol a kisebbségek aránya eléri a lakosság legalább 20%-át. A sze-mélyzet és a páciens vagy ügyfél közötti kommunikáció kivételesen akkor isfolyhat a nemzeti kisebbség nyelvén vagy idegen nyelven, ha a páciens vagyaz ügyfél beszéli az államnyelvet, s nem olyan nemzeti kisebbséghez tarto-zó polgárról van szó, amely a polgárok legalább 20%-át teszi ki a községben,ha célszerűbb a nemzeti kisebbség nyelvét vagy idegen nyelvet használni, segyidejűleg a személyzet tagja megfelelő szakmai szinten ismeri a nemzetikisebbség nyelvét vagy az idegen nyelvet, és ha a páciens vagy az ügyfélvilágosan kijelenti, hogy a nemzeti kisebbség nyelvén vagy idegen nyelvenakar kommunikálni. A személyzet tagjai nem kötelesek beszélni a kisebbségnyelvét és abban az esetben sem kötelezhetők a kisebbségi nyelv használa-tára pácienssel való érintkezésben, ha azt ismerik.” 117. Az államnyelvtörvény 8. cikk (4) bekezdésének és az Elvek együttes olva-satából következik, hogy három olyan eset van, amikor az államnyelvtől eltérőnyelv is használható a pácienssel való érintkezésben, nevezetesen: – ha a páciens nem beszéli az államnyelvet;– ha a páciens ugyan beszéli az államnyelvet, de nemzeti kisebbséghez tartozik és az érintkezés olyan egészségügyi vagy szociális szolgáltatástnyújtó intézményben történik, amely olyan településen található, ahol anemzeti kisebbség tagjainak száma eléri a lakosság 20%-át; – ha a páciens beszéli az államnyelvet és nem tartozik ahhoz a nemzeti kisebbséghez, amely legalább 20%-os arányban van jelen a településen,kivételes körülmények között, „ha célszerűbb a nemzeti kisebbség nyel-vét vagy idegen nyelvet használni, s egyidejűleg a személyzet tagjamegfelelő szakmai szinten ismeri a nemzeti kisebbség nyelvét vagy azidegen nyelvet, s egyidejűleg a személyzet tagja megfelelő szakmai szin-ten ismeri a nemzeti kisebbség nyelvét vagy az idegen nyelvet, és ha apáciens vagy az ügyfél világosan kijelenti, hogy a nemzeti kisebbségnyelvén vagy idegen nyelven akar kommunikálni”.
118. A Velencei Bizottság emlékeztet arra, hogy a Charta 13. cikk (2)(c) bekezdése alapján a Szlovák Köztársaság vállalta, „gondoskod[i]k arról,hogy az olyan létesítmények, mint a kórházak, nyugdíjasházak, otthonoklehetőséget biztosítsanak arra, hogy az egészségügyi, életkori vagy egyébokból gondozásra szorulókat regionális vagy kisebbségi nyelvükön fogadjákés kezeljék”.
119. A Velencei Bizottság üdvözli a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségé- nek kiszélesítését. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a harmadik eshetőség (lásd117. bekezdés) csak az Elvekben szerepel. A jogbiztonság érdekében helyén-való lenne ezt az államnyelvtörvény 8. cikk (4) bekezdésének szövegébeilleszteni.
I. Szerződések120. Az államnyelvtörvény 8. cikk (5) bekezdése szerint: „A 3. cikk (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek előtt folytatotteljárás során a kötelmi jogviszonyokat rendező szerződésekről csak azállamnyelvi szövegváltozat elismert.” 121. A Velencei Bizottság emlékeztet azokra a kötelezettségekre, melyek aCharta 9. cikk (2) bekezdéséből hárulnak a szlovák hatóságokra (lásd fent,112. bekezdés in fine). Megállapítja, hogy a kisebbségi nyelveken készítettszerződések el nem ismerése ellentétes ezekkel a kötelezettségekkel.
J. Magánszemélyek nyilvánosság előtti érintkezése122. Az államnyelvtörvény 8. cikk (6) bekezdése szerint: „A nyilvánosság tájékoztatására szánt összes feliratot, reklámot és értesí-tést, főként az elárusító helyeken, sportlétesítményekben, vendéglátó-ipari egységekben, az utcán, az utak mellett és felett, a reptereken, autó-busz-állomásokon és vasútállomásokon, tömegközlekedési járművekben, A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelvű szöveget tartalmaznak, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvi szöveg után tüntethetők fel, és tar-talmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvi szöveggel. A más nyelvűszöveg azonos vagy kisebb betűvel tüntethető fel, mint az államnyelviszöveg.” 123. Az Elvek az alábbiak szerint tisztázta ezt a rendelkezést: „Csak az a reklám tartozik a kulturális minisztérium felügyelete alá,amelynek nem célja az áru, a szolgáltatás, az ingatlan, a kereskedelmi név,a védjegy, a termék eredetének bemutatása, más jogoknak és kötelezett-ségeknek a vállalkozás piacon való érvényesülésével összefüggő megjelö-lése bármely formában. A jogi személyek székhelyének, a természetesszemélyek tartós lakhelyének megjelölése, és ezen személyek tulajdoná-ban vagy bérletében lévő épületek, telkek és más ingatlanok és ingóságokmegjelölése a Kulturális Minisztérium felügyelete alá tartozik, kivételtképeznek a jogi vagy természetes személyek üzemeinek vagy szervezetiegységeinek kereskedelmi megnevezése. Feliratnak, reklámnak és a nyil-vánosság számára szolgáló közleménynek részét képező kereskedelminév, védjegy, törvény alapján bejegyzett intézmények elnevezései, vala-mint a nyilvánosság tájékoztatására szolgáló feliratok, reklámok és elne-vezések részét képező vezeték- és keresztnevek használatára nem vonat-kozik az államnyelven való feltüntetés kötelezettsége.” 124. Bár a 8. cikk (6) bekezdése „a nyilvánosság tájékoztatására szánt összesfelirat, reklám és értesítés” esetében előírja a szlovák nyelv kötelező haszná-latát az egyén által választott nyelv használata mellett, egyértelmű, hogy eza kötelezettség súlyos terhet jelent a nyilvánosságot tájékoztatni kívánó vala-mennyi szereplő számára, hiszen ezeket le kell fordítani, és kétnyelvű for-mában kell a nyilvánosság elé tárni. A szlovák nyelv használatának követel-ménye „a nyilvánosság tájékoztatására szánt összes felirat, reklám és értesí-tés” esetében hatásaiban oly súlyos lehet egyes helyzetekben, hogy az a szó-lásszabadságra is bénítólag hathat.
125. A Velencei Bizottság ezért üdvözli az Elvekben kifejezett szándékot e rendelkezés szűken értelmezett, csak a nem kereskedelmi jellegű érintkezés-re kiterjedő alkalmazására. A jogbiztonság érdekében tanácsos lenne e szán-dékot az államnyelvtörvény 8. cikk (6) bekezdésének szövegében is megjele-níteni.
126. A Velencei Bizottság emellett arra hívja fel a szlovák hatóságokat, hogy az arányosság elvét szem előtt tartva gondolják újra ezt a rendelkezést,és vizsgálják meg, hogy mennyiben szükséges a kétnyelvűséget kötelezővétenni olyan településeken is, melyek majdnem kizárólag kisebbségiekbőlállnak.
K. Ellenőrzés és bírságok (9. és 9a. cikk)127. A törvény alapján fennálló kötelezettségeket a Kulturális Minisz térium ellenőrzi. E kötelezettségek megszegését bírságok kivetése követi,ha egy bizonyos meghatározott időn belül nem számolják fel vagy orvo-solják azokat.
128. Az ellenőrzés és a bírságok kivetése a szlovák államnyelvtörvény által felvetett kérdések között a legérzékenyebb és a legkomplexebb kérdésekközé tartozik. Az államnyelvtörvény eredeti változata már tartalmazott a bír-ság kiszabására vonatkozó rendelkezéseket, ezeket azonban 1999-ben hatá-lyon kívül helyezték, majd a 2009-es módosításokkal újra hatályba léptették.
129. Az egyértelmű, hogy az államnyelvtörvény olyan megsértéseiért, melyek egy kisebbségi nyelv használatához fűződő – nemcsak a szlovák jog-szabályokban, hanem in primis a Szlovák Köztársaság által ratifikált, és abelső jogszabályokkal, így az államnyelvtörvénnyel szemben is elsőbbségetélvező nemzetközi egyezményekben garantált – jog legitim kifejeződései,nem szabhatók ki bírságok. Ez alatt mindenekelőtt a Regionális vagyKisebbségi Nyelvek Európai Chartáját és a Nemzeti Kisebbségek VédelmérőlSzóló Keretegyezményt kell érteni.
130. Más szabálytalanságok tekintetében a Velencei Bizottság egyetért a szlovák hatóságokkal abban, hogy szankciók hiányában a jogi kötelezettsé-geket figyelmen kívül hagyhatják. Minthogy a szlovák hatóságok nagy jelen-tőséget tulajdonítanak e törvény alkalmazásának, szükségesnek érzik, hogy„fogakkal” lássák el. Tagadhatatlan, hogy elvben logikus a törvényszegéstbüntetéssel sújtani. A szlovák hatóságok ehhez hozzáteszik, hogy a szankci-óknak elrettentő hatásuk van (úgy tűnik, mind ez ideig nem alkalmaztakszankciót).
131. Annak még ezután kell kiderülnie, hogy vajon – feltételezve, hogy kívánatos – egyben hasznos-e a hivatalosnyelv-használat kötelezettségénekmegszegését büntetni. Ebben a vonatkozásban a Bizottság megállapítja, hogya szabálytalanság felszámolásának vagy orvoslásának lehetősége nem állfenn minden esetben, nevezetesen a média és a kulturális rendezvények ese-tében (hogyan lehet egy már lezajlott kulturális rendezvény reklámjának lenem fordítását helyrehozni?). Ettől függetlenül a szlovák hatóságok világos-sá tették, hogy a büntetések rendszerének nem az a célja, hogy a szabályta-lanságot elkövetőket megbüntesse, hanem a törvény helyes alkalmazása,vagyis az állam hivatalos nyelvének széles körű, bizonyos esetekben és terü-leteken a kisebbségi nyelvekkel párhuzamos használata. A Bizottság véle-ménye szerint e cél hatékonyabban lenne elérhető együttműködés és bizalo-merősítő intézkedések vagy a törvény által megfogalmazott célkitűzésekelérésére irányuló intézkedések révén, mint büntetésekkel. Ez utóbbiakat, haegyáltalán szükség van rájuk, a legkirívóbb esetekre kell fenntartani.
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 132. Az állam hivatalos nyelvének védelme és támogatása számos európaiállam legitim figyelmének tárgya. Több legitim célt is követ; in primis a köz-rendet védi, biztosítva, hogy az állam a területén hozzáférhessen az alapve-tő információkhoz és kommunikációhoz, és ha szükséges, beavatkozhasson,továbbá, hogy felelőssége teljes legyen. Garantálja az állami közösség identi-tásának fejlődését, biztosítja továbbá a lakosság egyes csoportjain belüli és azazok közötti érintkezést. Elejét veszi annak, hogy az állampolgárok alapvetőjogaik élvezetében hátrányos megkülönböztetést szenvedjenek el azokon aterületeken, ahol a nemzeti kisebbségek többséget alkotnak.
133. Az államnyelv védelme és támogatása előmozdítja a társadalmi kohéziót és a nemzeti kisebbségek integrációját, segít megakadályozni, hogya kisebbségekhez tartozó személyek azokra a területekre szoruljanak, ahol akisebbségi nyelvet beszélik, ami korlátozhatja őket abban, hogy, ha úgykívánják, szakmai és személyes előmenetelük érdekében az állam területénbárhova eljussanak, vagy bárhol letelepedjenek.
134. Az államnyelv védelmét és támogatását a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak védelmével és támogatásával kell egyen-súlyba hozni. E jogokat mind nemzetközi, mind nemzeti szinten garantálják,és védelemben részesítik. A többségi társadalom joga a hivatalos nyelv hasz-nálatára és a kisebbségekhez tartozó személyek joga kisebbségi nyelvükhasználatára összeegyeztethető, és konfliktusok nélkül létezhet egymás mel-lett, feltéve, hogy mind a többség, mind a kisebbség pozitívan közelít amásikhoz. A hivatalos nyelv használatának kötelezettségét a közrend általmegkövetelt szükségletek valós eseteire kell szorítani és az ésszerű arányos-ság feltételének meg kell felelnie; a közrend által megkövetelt szükség mér-tékét a nemzeti kisebbségek hozzáállása is befolyásolja. Más esetekben, ami-kor az állam szükségesnek vagy helyénvalónak vagy kívánatosnak tartja akisebbségi nyelvek mellett az államnyelv használatát is, megfelelő intézmé-nyeket és pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátania.
135. A Velencei Bizottság megvizsgálta a Szlovák Köztársaság 2009-ben módosított és a szlovák kormány Elveivel kiegészített államnyelvtörvényét.
Véleménye szerint a törvény a fentiekben kifejtett legitim célokat követi. Úgygondolja azonban, hogy a jogbiztonság érdekében a szlovák nyelvtörvény ésa kisebbségvédelemmel kapcsolatos más jogszabályok viszonyát, valamintaz Elvek jogi státuszát tisztázni kell. Az Elvek közül többet át kell a törvény-be emelni.
136. A Velencei Bizottság megállapítja továbbá, hogy a törvény némely rendelkezése összeegyeztethetetlen a Szlovák Köztársaság nemzetközi köte-lezettségvállalásaival, s mint ilyeneket, felül kell vizsgálni. Ezek a rendelke-zések az alábbiakat érintik: az államnyelv használatának kötelezettsége a hivatalos érintkezésben azokon a területeken, ahol a kisebbségi lakosságaránya nem éri el a 20%-os küszöböt; a magánszemélyek kötelezettsége ahatóságokkal fenntartott kapcsolatok során a hivatalos nyelv használatára;az államnyelv használatának kötelezettsége a bírósági eljárásokban, a köz-igazgatási eljárásokban és a bűnüldöző szervek előtti eljárásokban, ha az eljá-rásban részt vevő fél megfelelő szinten ismeri azt, valamint a kisebbségi nyel-ven szövegezett szerződések el nem ismerése.
137. Végezetül, a Velencei Bizottság véleménye szerint az államnyelv támogatását és védelmét célzó egyes intézkedéseket, ahogyan azokat azállamnyelvtörvény jelenleg megfogalmazza, gondosan meg kell vizsgálni éslehetőség szerint felül kell vizsgálni annak elkerülése érdekében, hogy hatá-suk nehogy aránytalan legyen. Ezek a rendelkezések az alábbiakat érintik: azállamnyelv használatának kötelezettsége az egyházak és vallásközösségeknyilvánosságnak szánt hivatalos ügyirataiban és dokumentumaiban; akisebbségi iskolák kötelezettsége az összes pedagógiai és egyéb dokumen-tum államnyelven való vezetésére; a televíziós sugárzás szabályai; az állam-nyelv használatának kötelezettsége a kulturális életben; az államnyelv hasz-nálatának kötelezettsége a hadseregben, a fegyveres testületekben és a tűzol-tóságnál; az államnyelv használatának kötelezettsége a jogi erővel bíró doku-mentumokban és írásos nyilatkozatokban a foglalkoztatás és más munka-ügyi kapcsolatok terén; az a kötelezettség, hogy a pénzügyi és műszakidokumentációkat, továbbá társulások, egyesületek, politikai pártok, politikaimozgalmak és gazdasági társaságok alapszabályait államnyelven kell elké-szíteni; a magánszemélyek azon kötelezettsége, hogy a nyilvánosság tájé-koztatására szánt összes feliratot, reklámot és értesítést államnyelven tüntes-sék fel; végül a bírságok rendszere.
138. A Velencei Bizottság a továbbiakban is a Szlovák Köztársaság ren- delkezésére áll, amennyiben e tekintetben igénybe kívánja venni segítségét.
(Fordította Böszörményi Jenő) 1 L. az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 14. cikkét, valamint az egyezmény- hez fűzött 12. sz. jegyzőkönyv 1. cikkét; az Európai Szociális Charta E. cikkét; a Polgári ésPolitikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (PPJNE) 26. cikkét; a Gazdasági,Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikk (2) bekezdését.
2 „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoport-juk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják ésgyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.” A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 3 L. Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága, második állásfoglalás a Szlovák Köztársaságról, 2005. május 26, ACFC/OP/II(2005)004; első állásfoglalás a Szlovák Köztársaságról, 2000. szeptember 22.,ACFC/INF/OP/I(2001)001.
4 L. Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája Szakértői Bizottsága: „A Charta alkalmazása Szlovákiában – első monitoring-ciklus”, 2007. február 21.,ECRML(2007)1.
5 L. ECRI: Jelentés Szlovákiáról (negyedik monitoring-ciklus), 2008. december 19., CRI(2009)20; (harmadik monitoring-ciklus) 2004. január 27., CRI(2004)4; (másodikmonitoring-ciklus), 2000. június 27., CRI(2000)35; (első monitoring-ciklus), 1998. júni-us 15., CRI(98)51.
6 L. Emberi Jogi Biztos Hivatala: „Ellenőrző jelentés a Szlovák Köztársaságról (2001–2005): Az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa által megfogalmazott ajánlásokvégrehajtása terén elért eredmények vizsgálata”, 2006. március 29, CommDH(2006)5.
7 A Nemzeti Kisebbségek Jogairól szóló Keretegyezmény végrehajtásával kapcsolatban L. a 2001. november 21-én elfogadott határozatot (ResCMN(2001)5 – a Ford.), valaminta ResCMN(2006)8 sz. határozatot, 2006. június 21.
8 L. az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA): „FRA Annual Report 2008”, 2008.
9 Az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának állásfoglalása a „Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényének módosításáról”, 2009. július 22.
10 OSCE Sajtóközlemény, Hága, 2010. január 4.
11 L. például: a 341/2005. sz. törvénnyel módosított Polgári Perrendtartás 18. cikke; a 318/2009. sz. törvény által módosított, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának191/1994. sz. törvénye a községek megjelöléséről a nemzeti kisebbségek nyelvén; a318/2009. sz. törvény által módosított, nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló184/1999. sz. törvény; a Szlovák Rádióról szóló, többször módosított 619/2003. sz.
törvény 5. cikk 1. bekezdésének e) pontja; a Szlovák Televízióról szóló, többszörmódosított 16/2004. sz. törvény 5. cikk 1. bekezdésének g) pontja; a büntetőeljárásrólszóló törvény 22. cikk (20) bekezdése; a periodikus sajtóról, hírügynökségekről ésegyéb törvények módosításáról szóló 167/2008. sz. törvény (sajtótörvény) 2. cikk (2)bekezdése; a nevelésről és oktatásról, valamint egyéb törvények módosításáról szóló245/2008. sz. törvény (iskolatörvény) 11. cikk (2) bekezdése, 12. cikk (3) bekezdése és18. cikk (3) bekezdése.
12 Elvek, 8. pont, 2.
13 Hivatkozás a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról szóló 184/1999. sz. tör- 14 Hivatkozás a nevelésről és oktatásról szóló 245/2008. sz. törvény (iskolatörvény) 12.
15 Hivatkozás például a 24/2007 sz. törvénnyel módosított, cégnyilvántartásról és egyéb törvények kiegészítéséről és módosításáról szóló 530/2003 sz. törvény 3. cikk (6)bekezdésére.
16 3. cikk (1) bekezdés: „Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek, az egyéb közigazgatási szervek, az általuk létesített jogi személyek és a törvény alapján létre-hozott jogi személyek”.
17 Hivatkozás például a többször módosított, A telekkönyvi nyilvántartásról és az ingat- lanok tulajdon- és egyéb jogainak bejegyzéséről szóló 162/1995. sz. törvény 42. cik-kére; a 231/2000. sz. törvény által módosított, Diákhitelalapról szóló 200/1997. sz.
törvény 11. cikkére; A nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról szóló 184/1999.
sz. törvény 2. cikk (3) bekezdésére; A járművek közúti forgalomba helyezésének fel-tételeiről és egyéb törvények kiegészítéséről, módosításáról szóló 725/2004. sz. tör-vény 109. cikkére; a 295/2007. sz. törvény által módosított, Növényorvosi gondozás-ról szóló 193/2005. sz. törvény 11. cikkére.
18 Hivatkozás a Községeknek a nemzetiségi kisebbségek nyelvén történő megjelöléséről szóló 191/1994. sz. törvényre és A nemzeti kisebbségek nyelveinek használatárólszóló 184/1999. sz. törvényre.
19 Hivatkozás a Nevelésről és oktatásról szóló 245/2008. sz. törvény (iskolatörvény) 12.
20 Hivatkozás a Nevelésről és oktatásról szóló 245/2008. sz. törvény (iskolatörvény) 13.
21 Hivatkozás a Periodikus sajtóról, hírügynökségekről és egyéb törvények módosításá- ról és kiegészítéséről szóló 167/2008. sz. törvény (sajtótörvény) 2. cikk (1) és (4) bekez-désére.
22 Hivatkozás a 212/1997. sz. törvény 2. cikk (3) bekezdésére.
23 Hivatkozás a 479/2005. sz. törvény által módosított, az emlékművekről és történelmi helyekről szóló 42/2002. sz. törvényre.
24 Hivatkozás a 341/2005. sz. törvény által módosított Polgári Perrendtartás 18. cikkére; a szakértőkről, tolmácsokról és fordítókról szóló, módosított 382/2004. sz. törvényre;A büntetőeljárásról szóló törvény 2. cikk (20) bekezdésére.
25 Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma: A nyelvtörvény és a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai. Kommentár, 2009. augusztus, 3. p.
26 L. Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma: A nyelvtörvény és a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai. Kommentár, 2009. augusztus.
27 Bosznia-Hercegovina, Dánia, Görögország, Hollandia, Izland, Monaco, Német ország, San Marino és Svédország. A holland kormány nemrég jelentette be szándé-kát, hogy egy nyelvi rendelkezés alkotmányba foglalását célzó törvénytervezetetkíván előterjeszteni. Olaszországban a hivatalos nyelveket szabályozó rendelkezése-ket alkotmányos törvények (statuti) tartalmazzák, melyek Trentino-Alto Adige ésValle d’Aosta tartományokra vonatkoznak. Az Egyesült Királyságnak nincs írottalkotmánya.
28 Cseh Köztársaság, Magyarország, Norvégia, Olaszország és Szlovénia. Finnország alkotmánya egyaránt tartalmaz a finnre és a svédre mint nemzeti nyelvekre vonatko-zó speciális rendelkezéseket, illetve a számi és a roma nyelvekre mint kisebbségi nyel-vekre vonatkozó rendelkezést.
A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről 29 Luxemburg.
30 Például Észtország, Grúzia, Horvátország, Írország, Litvánia, Moldova, Szlovákia.
31 Lásd a litván alkotmánybíróság 1999. október 21-i ítéletét, <http://www.lrkt.lt/ 32 „A Köztársaság nyelve a francia.” (2. cikk); „Az állam hivatalos spanyol nyelve a kasztíliai. Valamennyi spanyolnak kötelessége ismerni és joga van használni.” (3. cikk(1) bekezdés); „A török nyelven kívül más nyelvet anyanyelvként tanítani tilos.” (42.
cikk) 33 Belgium, Ciprus, Írország, Macedónia, Málta, Svájc34 Azerbajdzsán, Belgium, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Moldova,Montenegro, Norvégia, Örményország, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna 35 Ezt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága számos esetben hangsúlyozta. L. például az Orosz Föderációról szóló állásfoglalást,ACFC/INF/OP/I(2003)005, 2002. 10. cikk, 79. bekezdés 36 L. Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma: A nyelvtörvény és a Szlovákiában

Source: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2011/ProMino11-1-09-Lelet.pdf

Microsoft word - congr_rio2004.doc

ALGUMAS DOENÇAS DE AVES ORNAMENTAIS Zalmir Silvino Cubas Silvia Neri Godoy Ministério do Meio Ambiente, Brasília, DF DOENÇAS BACTERIANAS Inúmeras são as doenças bacterianas que afetam as aves ornamentais, sejam como agentes primários ou secundários. Nas aves as bactérias Gram negativas são consideradas as mais patogênicas. As bactérias Gram positivas também possuem

Western feminists, reproductive rights and contraception in bangladesh

Western Feminists, Reproductive Rights and Contraception in Bangladesh Santi Rozario Department of Sociology and Anthropology, University of Newcastle, N.S.W. Family planning has been a major preoccupation of development agencies in South Asiafor several decades now. However, the way family planning programs have beenimplemented and are still being aggressively promoted in different part

Copyright © 2010-2014 Pharmacy Pills Pdf